"Örök fiatalok vagyunk" - Interjú a Hooligans tagjaival

Közel két évtized a zenei pályán, számtalan nagylemez, rengeteg fellépés határainkon innen és túl, rajongók tömege. Mindez jellemzi a Hooligans pályafutását a magyar pop-rock műfajban. A csapat több mint másfél órás koncertet adott a Pápai Cicege- és Bornapok pénteki napján, melyen 17 éves pályafutásuk eszenciája dübörgött a megújuló Fő téren. A koncertet megelőző percekben hírportálunk kérésére Csipa, azaz Ördög Tibor és Kiss Endi számolt be a zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről. 
Már izgatottan toporog a közönség, feszülten várják a Hooligans koncertjét. Mivel készültetek a pápaiak szórakoztatására?
Ö. T.: Általában tavasszal összeállítunk egy programot, és azt mutatjuk be minden városban. Nem nagyon szoktunk változtatni ezen. 
K. E.: Lesznek régiek, újabbak és egészen frissek is. Úgy építjük fel a koncertet, hogy minden albumról énekelünk egy-egy dalt. 10 lemezünk van, és mindegyikről lesz egy-két dal. 

Lassan két évtizede zenélnek együtt a huligánok. Ennyi év távlatában talán érdemes kicsit visszatekinteni. Milyen volt a kezdet?
Ö. T.: Nem volt könnyű. Az első lépések, az első 5-6 év elég nehéz volt, lassan lépkedtünk a létrán. De hál' Istennek most már a helyünkön érezzük magunkat. 

Boncolgassuk kicsit a zenekar nevét. A „huligán” szó hallatán az ember egyfajta bohém, öntörvényű életformára asszociál. Mennyire jellemző rátok ez az életforma és mennyire inspirálja a zenéteket?
K. E.: Örülök, hogyha a Hooligans kapcsán az öntörvényű és bohém jut eszükbe az embereknek. Az elején pont az volt a baj a nevünkkel, hogy akkoriban inkább a balhé jutott először az emberek eszébe. Reméljük, hogy erre rácáfoltunk, mert lehet, hogy régebben volt egy-két balhé a zenekar körül, de ez inkább arról szól, hogy mi örök fiatalok vagyunk. A huligán szó nálunk annyit jelent, hogy úgy élünk, ahogy szeretnénk és ezt próbáljuk közvetíteni a rajongók fel is. 

Ha visszatekintünk a kezdetekre: talán elmondható, hogy akkoriban kicsit keményebb, nyersebb zenét játszottatok. Mi változott azóta a 17 év alatt hangzásban, stílusban, műfajban, fellépésekben? 
Ö. T.: A zenében is sok minden változott, pont úgy ahogy bennünk is. Valóban nyersebbek voltunk, most már nagyobb hangsúlyt fektetünk például a vonósokra, vagy egy zongorafutamra, zongoraszólóra, vokálokra. Szerintünk fejlődtünk, de ezt majd mindenki eldönti, hogy mi tetszik neki: a régi vagy az új. Végül is teljesen mindegy, mert régi számot is játszunk, meg újat is. 
K. E.: Azzal nem értek egyet, hogy keményebbek voltunk, más volt. Aki eljön a koncertre, azt érezheti, hogy még mindig nálunk van a legnagyobb pörgés, legkeményebb színpadi munka. 

Milyen újdonságokról számolhatunk be a zenekar életében? 
Ö. T.: Szeptember 30-án jelenik meg a 10. Hooligans-lemez, a dedikálása pedig október elsején lesz Budapesten. 
K. E.: Aztán megjelenik egy könyvünk, és év végén lesz egy nagyszabású koncertünk is a SYMA csarnokban, igazi nagy őrület lesz. 

Itt most egy cicege- és borfesztiválon vagyunk. Ismeritek a cicegét, kóstoltátok már? És hogy álltok a borral?
K. E.: A cicegét nem ismerjük. 

Tócsni. 
K. E.: Na igen, úgy igen. Azt tényleg mindenhol máshogy hívják. A zenekar nem igazán borkedvelő. De mostanában a jó bort azért meg szoktam inni. Lehet a korral jár. 
Ö. T.: Ha lerakod elém: sör-bor-pálinka, úgy iszom sorjában. Én nem az ízéért iszom az alkoholt, hanem hogy hasson!

 
Vissza az eredeti megjelenésre